SZAMOS MENTI autókázás 1. – 2006. július 26. Csenger, Csengersima
SZAMOS MENTI autókázás 1.
– 2006. július 26. Csenger, Csengersima
Nekem mindig is muszáj volt valamit gyűjtenem.
Korosztályom biztosan emlékszik rá, milyen menő volt gyerekkorunkban bélyegeket, szalvétákat gyűjteni. Nekem is több doboznyi szalvétám volt, cserélgettük a suliban, szünetekben… De rég volt…
2006-ban kezembe akadt Takács Béla „Uram, hajlékodat, szeretem házadat…” – Református művészet Magyarországon” című könyve (Hapák József felvételeivel; Officina Nova, Bp).
E könyvtalálásom mellett ennek az évnek másik jelentős eseménye az volt, hogy (szülői és banki segítséggel 😉 megvettem életem első autóját. Amit, és engem, mint sofőrt, aki évek óta nem vezetett, be kellett járatni.
Ez a két történet gyűjtőszenvedélyemmel megspékelve összetalálkozott, és kitaláltam, hogy a fentebb említett könyvben bemutatott templomokat nekem a saját szememmel is látnom kell.
Így kezdődött Szamos menti autókázásom.
És – akkor még nem tudtam –, így kezdődött a magyarországi középkori templomok felkeresése…
Szóval, 2006 nyarán úgy döntöttem, hogy idén nem összefüggő nyaralásom lesz, hanem autókázgatni fogok. Erre meg tudtam fűzni egy jóbarátomat, aki szívesen jött velem.
Július 26-án, egy szerdai napon barátommal neki is indultunk.
Miskolcról a 38-as, majd 49-es számú utakon mentünk. Majd 3 órás útunk volt.
És mivel kánikula volt, az új autóm klímafunkcióját igen gyorsan felavattuk.
Csengerbe értünk először. Körbesétáltuk a templomot, nekem pedig természetesen hódolnom kellett hobbimnak, a fotózásnak. Természetesen utána olvastunk, mi a legfontosabb tudnivaló erről a templomról.
A XIV. századi épület az utca felé mutatja meg a nézelődőnek a szentélyét. Az épület gótikus, egykori nyolcszögű tornyának oromzatdísze viszont reneszánsz. Középkori jellegét az 1713-as barokk átépítés után is megőrizte. Az Alföld középkori monumentális építészetének ez az egyetlen ilyen emléke.
A nagytotál képek után a részletek következnek: a torony, a zsindelyes tető, a félköríves ablak, a vakolat nélküli, vörös és fekete színű égetett téglából épített falrészletek…
Szendvicsevés, pihenés közben elolvastuk, mit írnak a templom belsejéről, ha már mi nem tudjuk most megnézni.
Az 1745-ben Felsőbányi Asztalos István által készített festett famennyezet hasonló tematikájú képeket tartalmaz, mint a gyügyei vagy a csengersimai. Ám a csengeri mester szakmai tudása jóval felette állt a többi szatmári festő-asztalosénak. A mintákat kettős fekete spiráldísz keretezte s középkori szokás szerint egyik sem ismétlődik. A többséget átlósan vagy oldalfelezően szimmetrikus virágok díszítik, legtöbbször tulipán és liliom, de vannak csokrok, koszorúk is, és sok a feliratos kazetta. Fontos egyházi eseményeknek is helyet adott a templom: az 1576-os zsinaton – Méliusz Juhász Péterrel az élen – itt fogadták el a reformáció kálvini ágát, s fogalmazták meg a Csengeri Hitvallás néven ismert kálvinista hitvallást.
A Nap lecsöppenni készült az égről, úgyhogy kimondottam jól esett visszaülni az autóba, ami hamar le is hűlt. Visszakanyarodtunk a 49-es főútra, és továbbhaladtunk a román határ felé, célunk Csengersima volt.
Beértünk a faluba, a Fő utat kell keresnünk. A tikkasztó hőség ellenére szívesen sétálgattunk a templom körül,
– amely a XIII. században épült román stílusban, a XV. században bővítették, majd romossá vált, és 1729-ben épült újjá – olvasta hangosan barátom, míg én fényképezgettem. – Az 56 népies barokk stílusban festett fatábla a legérdekesebb és a legjellegzetesebb a megye ilyen emlékei közül. Motívumainak egy része hasonló a szintén Szamos-parti Gyügyén láthatókhoz; valószínűleg ez a csengersimai mennyezet szolgálhatott az előbbi mintájául.
Egyik-másik mezőn felismerhető a reneszánsz eredet, a déli részen pedig feltehetően erdélyi hatást tükröző kazettákat láthat (közéjük tartozik a hatszárnyú kerub, s a ritkán előforduló Noé bárkája). A kazettákon feltűnnek az alakos képek (a táblák fele ilyen): Noé bárkája, kétfejű sas, pelikán, kerub, Nap, Hold, szél. Helyenként felirattal látták el az ábrázolást, így a „Nap”, „Hold”, „Szél” tábláin.
A festett fakarzat és szószék a mennyezet kazettákkal egy időben készült, míg a szép, áttört díszítésű szószékkorona későbbi, 1799-es munka.
Bár közérzet szempontjából szinte elviselhetetlen, fotózás szempontjából azonban tökéletes az időjárás: nincs lenyűgözőbb látvány, mint egy hófehér templomfal, illetve zsindelyes torony a tiszta kék ég hátterével.
Kezdünk megint felforrni, így a hazaindulás mellett döntöttünk.
Ám a román kori résablakot, és a kontyolt tetőzet feletti gúlasisakos huszártornyot még mindenképp megörökítettem.
Ezután kocsiba ültünk, és néhány perc múlva már élveztük is a román kori látnivalók után a modernkori civilizáció vívmányát, a lehűlést nyújtó klímát.
Estére értünk haza, fáradtan, de azzal a tervvel, hogy holnap visszamegyünk, és további települések gyönyörűséges templomait keressük fel…
Újramesélt könyveim
A könnyen érthető nyelven újramesélt könyveim főhajtásom az eredeti szerzők előtt, és annak segítése, hogy minél többen részesüljenek a kulturális örökség kincseiből.
