Áldozásokk 2013-2014

ÉLETGYÓNOK

Neked
erőt vesztve párnák közé zuhanva,
kiszáradva,
égő lázban lüktetve,
remegve
testemben – lelkemben.
Életem zenitje alatt
összeroskadva
önmagam súlyától,
lelkiismeret-furdalásomtól
gyónom Neked:
vétkeztem ellened.
Belebetegedve suttogom rekedten:
megbántottalak,
fájdalmat okoztam,
mert megmérettettem,
és kevésnek találtattam.

Mintha hirtelen megvénültem volna,
fejem a párnába zuhan újra és újra,
tollam folyton kihull
remegő kezemből,
könnyeim súlya alatt lecsukódik szemem.
Kétségbeesve
vallom bűneim
Neked,
ki segítő kezeddel a
rémisztő mélységembe nyúltál le értem,
kihúztál szakadékomból,
Démonjaim ellen velem együtt
vállvetve harcoltál,
ki új életet adtál…

De mit tettem?!
Kimerülve dobbantja lassan szívem:
elszálltam.
Magabiztosan,
nagyképűen,
téveszmékbe csavarodva
elvesztettem
személyiségem ártatlanságát;
Mocsokba zuhantam
a Sátánhoz vissza, újra.
Távolra kerülve
Tőled.

Tudom,
a sokadik esélyért esdeklem
térden állva.
Igaz,
nem csak izzadságban úszó,
összezuhant testem,
tüzesen izzó elmém víziója,
hogy
még egyszer
új Életet kezdhetek
Veled…

Uram

(pfk, Miskolc, 2014. április 13.)